Hősáttekintés: Aurora

Aurora más, mint a többiek. Egy vastaya, aki a többséggel ellentétben látja a szellemvilágot (és képes belépni oda). A nyugtalan lelkek barátja és gyógyítója, nem úgy, mint egyes hősök. És talán a legnagyobb sikere, hogy összebarátkozott Ornnal.

Ahogy egy szemüveges, vörös hajú nyúlboszorkányhoz illik, a fejlesztése is különleges volt. A története hat évvel ezelőtt kezdődött egy hős ötletével, amelynek különböző elemeiből született Sylas, Yone, a Lélekvirág, Fiddlesticks VGU-ja és végül maga Aurora is.

Felmerülhet a kérdés, hogy „mi köze egy kajla kalapos, és ugyanolyan kajla fülű nyúlnak egy ősi démonhoz?” Ennek megválaszolásához vissza kell térnünk a kezdetekhez.

A sosemvolt boszorkány

2018-at írunk: épp újrakovácsoltuk a rúnarendszert, Zoe egy lövéssel leszed, a 8.11-es lövészgyilkos frissítés még nem borította gyászba az alsó ösvényt.

„Nemrég vettek fel a hősökért felelős csapatba, és azt mondták, sokat fogok dolgozni Squad5-val, ezért kiültem vele csevegni egy fa alá egy hűvös őszi napon” – emlékezett vissza Sunny „Kindlejack” Pandita látványtervező. „Elmagyarázta, hogy szeretne kiemelkedő tervező lenni, és mocskosul jó hősöket kiadni. Úgyhogy ott helyben meg is állapodtunk, hogy együtt fogjuk megmászni ezt a hegyet.”

Kindlejack elkezdett rajzolni.

Aurora első vázlatai elég általánosak voltak: egy táncos, aki történeteket teremt füstből, egy mágus, aki az elemeket vegyítve hoz létre varázslatokat. De volt egy, amelyhez folyton visszatértünk... egy lélekmágiát használó nyúlboszorkányhoz.

Elkezdett terjedni a LoL fejlesztői csapatában a szemüveges nyusziboszi híre, és mindenki azonnal beleszeretett. Amikor Blake „Squad5” Smith játéktervezésért felelős menedzser elkezdett dolgozni a képességein, egy akkor még kiaknázatlan területre szavazott, amely tökéletesen passzolt Aurora tematikájához.

„Nagyon szeretem az idéző típusú karaktereket, de ezzel sikerült elég nagy zavart keltenem, mert kiderült, hogy ez mindenki számára mást jelent” – magyarázta Squad5. „Például azt hiszik, hogy ez valami Pokémon-szerűség, ahol megidézel valamit, és folyton veled lesz. Én a Final Fantasy-vonalon gondolkodtam, ahol megidézel egy nagy erejű lényt, ő csinál valami menő dolgot, aztán el is tűnik. Szóval a képességek eleinte némi zavart okoztak, így inkább más irányba mentünk tovább.”

Végül abban állapodott meg a csapat, hogy egy zseniális mágust készítenek, aki egyszerűen egy pillantásra megérti a varázslatok működését. Így le tudja másolni a varázslatokat. És talán... ellopni a végső képességedet?

„Ezen a ponton már elkezdődtek a játéktesztek. A varázslatok ellopása népszerű ötlet volt, és a játéktudás valódi próbája, de a képességeinek összessége vegyes fogadtatásban részesült. És azt mondták, túl cuki ahhoz, hogy varázslatot lopjon!” – nevetett Squad5. – Márpedig nem akartuk, hogy gonosz legyen, vagy öntelt.

Nehéz döntést kellett hozni: a képességeket cseréljék le, vagy a karaktert. Így végül Sylast alkották meg.

De nem ment veszendőbe a munka. A képességekből kihozták Sylast, a személyisége egy része Lilliába vándorolt, a kidolgozott szellemvilág pedig Yone, a Lélekvirág és a démoni Fiddlesticks háttértörténetéből köszönt vissza.

Az elképzelt hős nem valósult meg, és felkerült a polcra az Ao Shinhez hasonló jegelt projektek mellé.

Aztán...

„Amikor Riot Lexical lett a hősökért felelős csapat vezetője, azt kérte, mutassuk be neki, milyen hősökön szeretnénk dolgozni. Tudtam, hogy eljött az időm. Ekkor már négy vagy öt éve dolgoztunk a hősön, voltak látványtervek, játékmenet-ötletek és háttértörténet-alapok. Csak annyit mondott, hogy bírja a nyulakat, mehet.” – mesélte nevetve Kindlejack.

A rossz hír? Az alapoktól kellett kezdeniük.

Hipp-hopp, egy vastaya nyuszi

Ha közel hat éve dolgozol egy karakteren, elég nehéz az „alapoktól” újrakezdeni.

„Az érkezésem óta ment a beszélgetés Auroráról a csapatban. És mindent, amit hallottam, annyira... Imádom a nyuszikat, imádom a boszorkányságot, az egész karaktert, már csak egy író kellett hozzá” – magyarázta Elyse „apothecarie” Lemoine háttértörténet-író. „Tudtam, hogy Riot Lexical teljes újrakezdést kért, de miután egyeztettünk Kindlejackkel, mindenki egyetértett, hogy a korábbi ötlet túl jó ahhoz, hogy kukázzuk.”

Rég nem adtunk ki vastaya karaktert (Sett volt az utolsó), és a nyuszilányok amúgy is naggggyon népszerűek.

„Ez volt a legeslegelső látványtervem, komplett mappáim voltak róla, de szinte mindenki ugyanarra a képre mutatott, és megkért, hogy meséljek róla” – nevetett Kindlejack.

A szóban forgó kép egy nyúlfülű lányt ábrázolt, az arcát elrejtették az árnyékok. Mivel Runaterráról van szó, ez vastayát jelentett.

A vastayák természetüknél fogva mágikusan aktív lények, a mai Ionia területén élt vastayashai’reiek leszármazottai. A régmúlt mágikus (és valószínűleg fura) történései miatt a mai ismert vastayák állati jellemzőkkel bírnak (a szerző megjegyzése: és tényleg, egy ponton túl a vastayashai’rei mágia már nem segített visszaváltozni nekik). Az eredményül kapott vastayákat valódi állatok ihlették.

Sett borzok és rozsomákok elemeit hordozza, Ahri egy róka, Xayah és Rakan madarak... vagy rókák... láttátok a lábukat? Azért a csapatnak egy kicsit bele kellett ásnia magát a témába, hogy Aurora nyúlnak érződjön, és ne csak egy nyuszifüles lány legyen egy ráaggatott pamacsfarokkal.

Igen, van rajta némi szőr.

A vastayáknak sok közös vonásuk van az őket ihlető állatokkal: a pikkelyük, a szőrük, a füleik, a karmaik, néha a színezetük is.

„Amikor a vastayás jellemzőkön rágódtam, megtetszett a mintákká sűrűsödő szeplők ötlete” – magyarázta Kindlejack. „Ez egy Turing-minta, vagyis tudományosan kiszámítható mintázatot követnek, mint egy leopárd pöttyei.”

És a szeplőkhöz hasonlóan a test más pontjain is feltűnnek, például a vállakon és a combokon. A szeplőkhöz való hasonlatosság jól illett a vörös hajához, ami természetes választásnak tűnt, tekintettel a freljordi születésére.

De van még egy megvitatandó kérdés...

„Nem hittem, hogy megint a Google-lel kell keresgélnem lábakat (egyből Briar után!), de lemerészkedtem a nyúlüregbe” – idézte fel Kindlejack. „A nyúlalakúak (nyulak, mezei nyulak, pocoknyulak) azon kevés emlősök közé tartoznak, akiknek szőr borítja a talpát. És nincsenek talppárnáik! Legalább a lábat jól akartam megcsinálni.”

A többi brynivel ellentétben Aurora lábujjhegyen áll.

Aurora az első prédaállat jellegű vastayánk (a szerző megjegyzése: Squad5 esküdözött, hogy a halak nem feltétlenül ragadozók, de elismerte, hogy még sosem harapta meg hal). Ami egy szokatlan kérdést vetett fel... Milyen játékmenete legyen egy prédának?

„Sokat agyaltam azon, hogyan kerülik el a prédaállatok a ragadozókat. Csak nagyon ritkán képesek legyűrni őket, általában megtévesztésre és menekülésre törekednek. Ezt szerettem volna átemelni Aurora játékmenetébe” – magyarázta Squad5.

Aurora ravasz és gyors… nehéz elcsípni. Nem harcol megvetett lábbal, hanem ki akarja cselezni az ellenfelét, a nyúlszerű fürgeségét kihasználva az összecsapás széléről akadályozva őt.

Ám jött a következő probléma. Számos vastaya hős Ioniát tekinti az otthonának. Ami persze szép és jó, csak eléggé... unalmas. Aurorának egy másik régiót kellett megálmodni, másféle történetet, illusztrálva a vastayákat átható mágia sokféleségét.

A freljordi boszorkány

Aurora egy bryni, egy nyúlszerű vastaya. Sok vastayához hasonlóan Runaterra egy másik táján telepedtek le: Freljordban.
„Vastayák nem kizárólag Ioniában élnek, hanem mindenhol” – jelentette ki apothecarie. „Úgy éreztük, hogy Aurora jó lehetőség arra, hogy bemutassunk egy Ionián kívül letelepedett vastayát, aki jobban eltávolodott a mágiájuk korábbi forrásától.”
A brynik hatékonyan alkalmazkodtak a kegyetlen freljordi éghajlathoz, de nem harcosok vagy varázslók. A többi vastaya törzzsel (vesani, lhotlan vagy kiilash) szemben a brynik jórészt a többi vastayától elszigetelten élnek. Ehelyett földművelést folytatnak a freljordi hegyvidékeken. Az őket átható vastaya mágia nem tűnt el teljesen, csak eltérő módon jelentkezik, például gyanúsan lédús répákat takarítanak be. Aurora kilóg közülük.
„Olyan képességekkel, a szellemvilággal való szoros kapcsolattal született, amire réges-rég nem volt példa a népe körében” – mondta apothecarie. „Más, mint a többi bryni, látja a szellemeket, és képes közvetlenül érintkezni a szellemvilággal.”

Aurorának senki sem tanította, hogyan használja a mágiáját. A saját próbálkozásai alapján tapasztalt ki mindent, és egy kizárólag számára hasznos varázskönyvet alkotott.

„A boszorkányok elfogadottabbá váltak, és újra lettek értelmezve az elmúlt években. Inkább a spiritualitásról szóló boszorkányságot szerettük volna megidézni vele a vidéki életet idealizáló modern cottagecore jegyében, nem pedig a pogányságot és a feketemágiát” – mondta Kindlejack.

„Aurora önerőből sajátította el a mágiáját, ezért azt szerettem volna, ha vizuálisan is elkülönül a más vastayák által használt mágiától. Szokatlan és sötétebb, ellensúlyozva a nyuszik cukiságát. A formanyelv megalkotásakor hindu és hagyományos közel-keleti motívumokat vegyítettem freljordi rúnákkal.”

Aurora egyedi mágiájának vizuális elemei feltűnnek a pálcáján, a nyakláncán, a ruházatán, a fülbevalóin és magukban a varázslatokban.

„Ha egy boszorkányra gondolunk (akár egy jóindulatú boszorkányra), mindig titokzatos és sötét hangulat lengi körül őket, egyfajta rejtélyesség, ami megkülönbözteti őket egy varázslótól, mágustól és más archetípusoktól” – mondta Squad5. „A Q-ja jó példa erre: gyakorlatilag egy átkot tesz rád, amely egyre erősebbé válik, és ezt használva pusztít el. Gyakorlatilag kitépi a lelked egy darabját.”

A végső képesség a Squad5 által kért trükkös nyúl hangulatát idézi meg, és egy másik játék konkrét helyszíne ihlette.

„Meghatározó élmény volt számomra, ahogy eltévedtem a Zelda-féle Elveszett rengetegben (Lost Woods)” – kacagott fel Squad5. „A végső képességével hasonló érzést szerettem volna kelteni. Próbálsz kijutni belőle, de visszateleportálsz középre, nincs menekvés a csapdájából.”

Világok vándora

„Mindig szeretjük, ha egy hős korábban ismeretlen helyeket fedez fel” – osztotta meg velünk Kindlejack. „Az a jó, ha minden hős bemutatja nekünk a világ egy aprócska darabkáját, amelyet addig nem ismertünk. A szellemvilágról eddig nem sok szó esett. Igen, láttuk már, de nem tudtuk, hogyan érintkezik Runaterrával, milyen lények élnek ott.”

A szellemvilág érdekes hely. Ez a vastayák hatalmának forrása, Alune állandó otthona, és (többé-kevésbé) az a hely, ahova Mordekaiser teleportál, amikor elvisz Brazíliába elsüti a végső képességét.
„A szellemvilág gyakorlatilag az általunk látott runaterrai halandó világ egy másik rétege. Eddig szinte kizárólag az ioniai részével találkoztunk, ahol erős szimbiózis alakult ki a szellemekkel. Emlékszem, hogy Lélekőr Udyr tervezésekor egy másik íróval beszélgettem arról, hogy milyenek lehetnek a szellemek, a szellemvilág Freljordban” – mesélte apothecarie.

De nem egyszerűen egy másik rétegről van szó, tükrözi is Runaterra egyes elemeit. Ionia szellemei jórészt békében éltek (egészen a noxusi invázióig, amely életre hívta az azakanákat), de a freljordi szellemek eleve nagyon mások... vadabbak.

„Sok rajztanulmányt készítettünk, hogy ráérezzünk, hogyan nézhetnek ki a szellemvilág lakói. Még össze is írtam egy listát olyan dolgokról, amik szellemek lehetnek, és tisztáztam a háttértörténetért felelős csapattal, hogy melyik szellem közülük, és melyik nem. Kindred? Igen, szellem. Volibear? Szellem. Bard és az izéi? Nem szellemek.”

A szellemek magukra öltik a Freljordban élő lények fizikai jellemzőit, de nem a halott állatok vagy emberek szellemei.

A freljordi szellemek első ránézésre meglehetősen ijesztőek és nyomasztóak, Aurora mégis édes kisállatokként tekint rájuk, akiket gondozni és védelmezni akar, nem szörnyszülöttekként bánik velük, akiktől rettegni kell, vagy még rosszabb, akiket el kell pusztítani.

Az ő körükben érzi magát a legjobban. Ők jelentik a szenvedélyét, a hobbiját, ők a barátai.
„A saját élményeimet alapul véve Aurorának olyan a kapcsolata a szellemekkel, mint nekem bármilyen állattal” – mosolygott Kindlejack. „Tipikusan én vagyok az, aki a bulin ügyet sem vet az emberekre, és a macskával vagy a kutyával foglalkozik. Nem ezért kedvelem őket, mert más hullámhosszon lennének, hanem könnyebben érthető és kiszámíthatóbb a viselkedésük, mint egy emberé.”

„Aurora nem túl erőszakos, de ha valaki árt a szellemeknek, akkor alaposan utánanéz az illetőnek, aztán szétrúgja a s***ét” – nevetett fel apothecarie.

Aurora a születése óta látja a szellemeket, és képes érintkezni velük a saját világában. Aztán megtanulta, hogyan kell átlépni a szellemvilágba.

Aurora néha megcsömörlik a halandók világától. Nagy tömegek, hangos zajok, hosszú beszélgetések és csoportos társas érintkezések: ezekre a leginkább érzékeny. De ha épp elege van az emberekből, akkor van hova visszavonulnia: a szellemvilágba.

Hosszú évek gyakorlatának hála könnyedén jár-kel a szellemvilág és a miénk között, legalábbis csak néhány egyszerű rítusra van szüksége (amelyeket a való világbeli mudrák ihlettek). Ezért ha túlterhelik a rá zúduló információk, gyorsan eltűnhet a színről.

Aurora minden szellemen szeretne segíteni. Legyen szó a Volibearhez vagy Ornnhoz hasonló félistenekről vagy névtelen lényekről, habozás nélkül segítő kezet nyújt nekik.

Aurora viselkedésére létezik világos diagnózis a mi világunkban: autista. De Runaterrának nincs szava rá. Ő ott egyszerűen csak Aurora.

Aurora fejlesztői csapatának több tagja és a Riot más munkatársai is elmesélték, hogy milyen érzés ezzel a tünetegyüttessel élni. Mert ez a hős lehetőséget teremtett számukra, hogy az életük meghatározó élményeit átültessék egy játékba, amelyet szívből szeretnek.

„Képtelenség átfogó képet nyújtani az autizmusról, mert tényleg szó szerint egy spektrum, és mindenki másként éli meg” – magyarázta apothecarie. „Nagyon sok szokásunkat szerettük volna bemutatni, mint például a lábujjhegyen járást, ami nagyon gyakori! De tudjuk, hogy nem mindenkire jellemző. Nem csak az autizmussal kapcsolatos gyakori élményeket próbáltuk bemutatni, amelyeket sokan át- és megéltünk, hanem meg akartuk ragadni az állapot lényegét. Ez az agyunk működése, ahogy a világot látjuk. Nem egyezik meg azzal, amit mások érzékelnek. És ez az, amit igazán szeretnénk bemutatni Aurora személyén keresztül. Nem kell megfelelnie az elvárásoknak.”

Hanem újakat kell teremtenie.

Egy út vége egy újabb út kezdete

Aurora fejlesztése évekig tartott: az ötletelés, a rajzok, a megírása, a megtervezése.

„Mókás visszatekinteni arra, hogy mennyi energiát fektettünk Aurorába. Amikor Squad5 és én elkezdtünk dolgozni a hősön, azt vártuk, hogy ő lesz az első projektünk. Erre ez talán a negyedik vagy az ötödik közös munkánk, és végre valóra vált az évekkel korábbi fogadalmunk” – mesélte Kindlejack. „Csak nem a közös kalandunk kezdetén történt, hanem miután felmásztunk a hegy csúcsára.”
Bár a történetnek ez a része lezárult, az új fejezet még tartogathat meglepetéseket.