Hősáttekintés: Briar

Üdv Noxusban! Ez a város otthont ad kegyetlen haduraknak, hódító álmoknak és jó eséllyel az új legjobb barátodnak – már ha úgy alakul minden, ahogy ő képzeli.

Briar nem egy tipikus noxusi. Bár a vérszomja olthatatlan, kielégíthetetlenül éhezik valami másra is. Az élménydús életre.

Egy vérmes történet

A legtöbb ismert noxusi (igen, ti, Swain és Sion) semmire nem vágyik jobban, mint hogy uralja az ellenfeleit. De Briarnek mindig is könnyen ment az ölés. Kicsit túl könnyen is. Ennek az az oka, hogy erre teremtették.

Briart élő fegyvernek alkotta a Fekete Rózsa vérmágia segítségével. Ahhoz, hogy funkcionálni tudjon, vért kell fogyasztania. A vért pedig szereti, de még mennyire...

A Fekete Rózsa értelmet is adott neki, hogy képes legyen megérteni és végrehajtani a parancsokat, de vétett egy hibát. Annak érdekében, hogy végezni tudjon a célpontjaival, a Fekete Rózsa folyamatos vérmámorban tartotta Briart. Állandó vérszomjas őrületben. Ebben az elmeállapotban Briar gondolatai és szókészlete lényegében arra korlátozódik, hogy „AHHHH! TÖBB VÉRT!”

„Valójában csak két küldetésen volt” – meséli Max „TwoWeevils” Folkman vezető történetíró. „És mindkét alkalommal kudarcot vallott a Fekete Rózsa mércéi szerint, mert irányíthatatlan volt. Ami azt illeti, túl sok embert ölt meg a célponton kívül. Briar tehát tudja, hogy ő egy kudarcot vallott kísérlet. Ezt a terhet is cipelnie kell. Tisztáznia kell magában, ki is ő.”

Briar nem csak a célpontjait ölte meg, hanem bárkit, aki az útjába került. A pontos tervek szerint dolgozó és diszkrét Fekete Rózsa számára ő inkább teher volt, mint hasznos eszköz.

Miután Briar kudarcot vallott az első küldetésén, a Fekete Rózsa kalodába zárta a következő célpont kiválasztásáig. De miután azon a küldetésen is kudarcot vallott, Swain emberei elfogták, és egy fogva tartó létesítmény egyik cellájába zárták. Mondani sem kell, a kaloda maradt. Az eszközt egy vérkő – egy mágikus erejű drágakő – zárja le, ez tartja féken Briart, és segít neki koncentrálni. A kalodát állandó kelléknek szánták, miután a cellába szállították Briart. Némi idő elteltével azonban rájött, hogyan lazíthatja meg a vérkövet, így ki tudta nyitni a zárat. A környezetében lévők nagy szerencséjére Briar élvezi a kaloda adta tudatosságot.

„Mielőtt rákerült a kaloda, robotpilóta üzemmódban létezett, az érzetei hajtották. Különös tekintettel az éhségre” – magyarázza Elan „Qulani” Stimmel háttértörténet-szerkesztő. „Az erőszakosság lényegében a léte szerves része volt, és amikor rákerült a kaloda, rájött, hogy az eszköz egyszerre átkozat és áldás. Igen, átkozat [nevet]. Ezt akár idézhetitek is.”

Már nem a vérmámor tartotta hatalmában. Hanem a kaloda. Gyorsan megtanulta élvezni a tisztánlátást, amely a korlátozással járt. A börtön és a kaloda ötvözött fogságában Briarnek volt ideje gondolkodni és tanulni is. Kihallgatta a börtönőrök beszélgetéseit, csevegett a létesítmény többi rabjával, és tanulmányozta a cellájába bemászó furcsa rovarokat. Mindez a külső hatás ráébresztette, hogy még mennyi felfedeznivaló vár rá.

„Végre képes volt felengedni, és elkezdett megbarátkozni azzal, hogy gondolkodik, gondolatai vannak” – teszi hozzá Qulani. „A kaloda megteremtette neki a teret a gondolkodásra és a tanulásra – az identitásról, és arról, hogy saját identitást akar.”

Briar már tudta, milyen nem akar lenni. Nem akart tovább agyatlan gyilkológép maradni. És semmiképp nem akart a továbbiakban parancsokat teljesíteni. Briar inkább a saját útját akarta járni, és alig várta, hogy bepótolhassa az elvesztegetett időt. Nem volt maradása tovább a létesítményben.

Ekkor találkozunk először Briarrel – már nagyobb és jobb (és véresebb?) dolgokra készül. De ami fontosabb: készül megtapasztalni a világot.

A hősbejelentés keretében egy lelkes, csillogó szemű Briarrel találkozunk, aki összebarátkozik az első szembejövővel – legalábbis szerinte. Briart a barátkozás és az alkalmanként felhörpintett meleg vér hajtja, és ugyanezek hozzák vissza a vérmámorból.

Mostanában csak akkor tör ki a kalodából, ha tényleg nincs más választása – áldás neki, de „átkozat” az ellenfeleinek.

Mindent összevetve Briar létrehozása során az egyensúly volt a lényeg. A csapat Briar megalkotásánál a kontrollvesztést tartotta fókuszban, de meg kellett őrizniük egyfajta autonómiát is. Tudták, hogy ő egy tökéletlen hős lesz, de nem áldozat; naiv, de nem gyermeteg; nő, de nincs szexualizálva; rajong az életért, de nem idegesítő. Briarben megvan egy friss diplomás minden magabiztossága, de nem hiányzik belőle némi fanyar humor sem. Ráadásul képes bárkit darabokra tépni. És most kezdi megtalálni az erejét és a helyét Runaterrában.

Ezt az erőt és személyiséget Julie Nathansson szinkronszínész töltötte meg élettel.

„Nagy megnyugvás volt, amikor megtaláltuk Julie-t színésznek” – meséli TwoWeevils. „Fantasztikus volt, hogy minden sort többféleképpen is felolvasott. Néha kifejezetten nehéz volt kiválasztani, hogy melyiket válasszuk a játékba. Segített nekünk megtalálni a tökéletes egyensúlyt Briar új személyisége és a mámoros állapota között.”

A szinkroncsapat szorosan együttműködik az NA szinkronszínésszel, hogy segítsen kialakítani a karakter végleges formáját mind a szöveg, mind az előadásmód tekintetében. Ez az előadásmód azt is befolyásolja, hogy világszerte a többi régió hogyan véglegesíti a karaktert. Amikor végül Julie előadásában hallani lehetett az egyértelmű különbséget a vérgőzös Briar és a visszafogott személyisége között, az nagy megkönnyebbülés volt. És tökéletesen passzolt a hős játékmenetéhez.

Szentségtelen lerohanó

Briar készletének első pillanattól része volt egy szándékos kontrollvesztés. A tervezői csapatnak már egy másik új, vérkedvelő hős, Naafiri kidolgozása óta ott volt az arzenáljában ez a mechanizmus.

„Glenn »Riot Twin Enso« Anderson épp Naafirin dolgozott, amikor eszébe ötlött Briar W-je, a vérmámor” – árulja el August Browning vezető játéktervező. „Fékevesztetten nekiindulsz, hogy széttépj valakit. Jól passzolt a kutyahőshöz, de nem igazán illett egy orgyilkoshoz, márpedig Naafirit mindig annak szántuk. Az orgyilkosok a lehető leggyorsabban akarnak végezni az áldozataikkal. Egy vérmámoros őrjöngéshez kell némi idő, hogy meggyőző legyen.”

Tehát ha a vérmámor nem áll jól egy orgyilkosnak, mi lenne, ha egy olyan hős kapná meg, aki hivatalosan is ügyetlen orgyilkos. Zseniális húzás.

August és a csapat azt akarta, hogy Briar lerohanó és őrjöngő harcos legyen. Az inspirációt a kelet-európai néphagyomány vámpírjai adták, nem az okos és sunyi, elnyugatiasodott vámpírok, akik a kastélyaikban pihenve iszogatják a vérbort. Briar játékmenetében a szörnyű, rettentő, a táplálék utáni vágyában egész falukat feldúló vérvadász lényét akarták megragadni.

Olyan készletet kellett tehát kidolgozni, amely életre kelti ezt a vérmámoros fantáziát.

„A kezdetektől adott volt egy vérzés, az őrjöngés/vérmámor és a célzott kábítás” – meséli August. „Ezek tehát mind régóta adottak voltak. De az E, a végső képesség és a passzívjának részletei később alakultak ki.”

Ami Briar E-jét illeti, a csapat hamar rájött, hogy szükség van valami kikapcsoló gombra a W-jéhez (Vérmámor), hogy jobban irányítása alatt tudja tartani a küzdelmeit. Így valahányszor egy játékos elsüti a W-jét, nem muszáj végigvinnie az őrjöngést, ami amúgy túl hosszúra nyúlhatna.

Briarnek ennie is kell, hiszen nincs passzív életerő-regenerálódása. Csak akkor gyógyul, ha sebzést okoz minionoknak vagy hősöknek (vagyis ha elfogyasztja a vérüket). Minél alacsonyabb Briar életereje, annál vadabb éhség tör rá. Érdemes tehát figyelni, mert ez azt is jelenti, hogy erősödik az öngyógyító képessége.

Ami pedig Briar végső képességét illeti, a csapat kísérletezett pár teljesen különböző ötlettel. Volt több változat, amelyben kijelölt egy célpontot, majd vadul tombolva, a célpontjára tapadva kezdett támadni. De volt egy másik változat, ami nagyon izgatta a csapatot.

„Volt egy pont, amikor fel tudott támadni, hasonlóan a régi Aatroxhoz” – meséli August mosolyogva. „A végső képességéhez tartozott. Ha a végső képesség nem töltődött, és meghaltál, a közeledben mindenkiből elkezdted kiszívni a vért, és magas életerővel újraéledtél. De volt egy aktív használati módja is. Mégpedig az, hogy Briar megölte magát. Egymillió tényleges sebzést okozott magának, ezzel pedig természetesen aktiválta a passzívot, hogy feltámadjon, és mindenkit leszívjon maga körül.”

Képzelhetitek, egy hős, aki úgy mozog, mint egy pokolból szabadult denevér, vérmámoros állapotban gyógyítja magát, célzott kábítást használ, és elég rendes sebzést okoz – ha egyszer végre sikerül megölni, nem biztos, hogy teljes életerővel újra is kell élednie. Tehát Briar öngyilkos, önújraélesztős megakombója szerencsére gyorsan eltűnt.

August és a csapat végül elérkezett a végső képesség mai formájához – ez egy lövedékes irányított képesség, amely hatására Briar azonnal odarohan az első hőshöz, akit eltalál. Eleinte a lövedék hatóköre csak 1000 egység volt. A csapat azonban úgy vélte, hogy mivel ez egy irányított képesség, ki lehet kerülni, mint egy lövedéket, és garantált lerohanás követi a becsapódást, van elegendő tér az ellenlépéseknek ahhoz, hogy a lövedék szinte a térkép teljes területére elérjen. Egy ponton ez a teljes térképet jelentette, de a csapat legyengítette, nehogy előfordulhasson, hogy ha Briar a bázisról süti el, véletlenül öngyilkos módon az ellenfél forrásában landoljon.

„Technikailag Briar nem egy nehezen játszható hős” – mondja August. „De kell hozzá némi extrém tudatosság és jó döntéshozó képesség. Azok fognak a legjobban érvényesülni Briarrel, akik megtanulják kezelni a vérmámoros állapotát, mert könnyen megöletheti magát a W-vel és a végső képességével, ha nem óvatos.

Akár Briarnek magának, a játékosoknak is el kell tudniuk dönteni, mikor veszik le a kalodát és hagyják elszabadulni a vérszomjat.

Édes, ám halálos

A háttértörténet és a szilárd játékmechanizmusok mellett sokat foglalkoztak Briar játékbeli vizuális megjelenítésével is. Sunny „Kindlejack” Pandita vezető látványtervező keményen dolgozott, hogy megfelelő egyensúlyban érzékeltesse a Briar személyiségét és játékmenetét a hős külsejében.

„Tudtuk, hogy Briarnek lesz valamiféle sötét oldala, amit szabadjára enged, ha úgy dönt” – meséli Kindlejack. „Fontos volt, hogy vizuálisan is kommunikáljuk a játéktervezők elképzelését (az erőteljes, rettentő természet visszafogása), ezért a fizikai korlát koncepciójára fókuszáltunk. Gem »Lonewingy« Lim pedig már igen korán elkészítette az első vázlatot a kalodáról. Minket meggyőzött. Úgy tűnt, Briar jól érzi magát a kalodában, és ez azonnal felébreszti a kíváncsiságot.”

Kindlejack lecsapott a kaloda ötletére, és szabadjára engedte a képzeletét. Némi átgondolt, finom formanyelvet alkalmazott az eszközön, hogy tükrözze Noxus brutalista tematikáját.

„A kaloda terveiben meghatározó, hogy szögek és tüskék mutatnak középre, Briar feje felé” – magyarázza Kindlejack. „Mindenképp olyan látványtervet akartam, amely jól közvetíti a metaforát, hogy az eszköz Briar elméjét tartja kontroll alatt. Kicsit az a gyémántos csúcsú fejmerevítő ihlette, amit akkor kap az ember, ha nyakműtétje volt, vagy valami ilyesmi. Szó szerint befúrják őket a fejbe, de Briarnél nem ilyen szörnyű a dolog.”

Noha Briar eredete talán elég rettenetes, ő semmiképpen nem egy sötét, szomorú hős. És ez azonnal egyértelmű, ha ránézel.

„Mivel ő egy rendkívül összetett karakter – teszi hozzá Kindlejack – a személyiségét a következő módon próbáltam kommunikálni: az arca és a testtartása tükrözi a lelkesedését és az izgatottságát. De a lába és a tartása kommunikálja az emberi világba való belépés miatt érzett tétovázást és szorongást. A kezei pedig – csuklónál bilincsben – a belső éhségét mutatják.

Első pillantásra ezeket a részleteket talán nem tudatosítja az ember, de ha alaposabban megfigyeljük, nyilvánvalóvá válik, hogy a karomszerű kéz, a galambujjú láb és a különc arc mind a karakter főbb jellemvonásait hivatottak kommunikálni.

De a vizuális metaforáknak még nincs vége. Kindlejack a vámpíros hangulattal játszott Briar tekintetében, de még a sziluettjénél is.

„A tekintetében a szürkehályogról készült valós orvosi fotókat vettem alapul, mert azt akartam, hogy a szeme a teliholdra emlékeztessen” – mondja el Kindlejack. „Ez olyan vámpíros dolog persze, de a telihold romantikája úgy általában elég gótikus dolog. Tehát tejfehér opálos a tekintete, úgy néz rád, ahogy a hold vigyáz ránk, amíg hazáig követ.”

„Ez csak nagyon finom jelzés, de Briar alakjánál arra törekedtem, hogy a lába és az alsó teste legyen vaskosabb, a felsőteste pedig kisebb” – teszi hozzá Kindlejack. „Ennek az az oka, hogy ha ő tulajdonképpen vérmágiával, élő vérből készült, egy kicsit legyen „farnehéz”, mint egy infúziós tasak vagy egy vércsepp alakja.”

Még a haja ombre festése is azt a tényt támasztja alá, hogy Briar nem eszik túl szépen. Nem, amikor táplálkozik, a haja belelóg a lakoma körüli vértócsába.

De ha őszinték akarunk lenni, üde kinézetet ad neki (épp időben őszre), és a megjelenése igazán gyilkos – a szó szoros értelmében.

„Briar pofátlanul önazonos” – teszi hozzá Kindlejack. „Nincs zavarban a természetétől, és nem is fél tőle, de tudja, hogy többre is képes. Azoknak való karakter, akik szeretnék levetni a láncaikat, mindent beleadni, és jól szórakozni egy LoL-meccs alatt.”