/dev: Így készült Bel’Veth zenei témája

Üdv mindenkinek! A mi csapatunk alkotta meg Bel’Veth zenei témáját, és segített elmerülni a Levendulakék tenger hangjaiban. Szeretnénk bemutatni, hogyan sikerült életre kelteni a Bel’Veth személyiségében rejlő szörnyű fortélyosságot, és hogyan bővítettük az Üresség hangzásvilágát. És azt is eláruljuk, mi köze volt mindehhez egy halódó mosógépnek.

Bel’Veth esszenciája

Jason „Riot Breezee” Walsh zeneszerző:

Sziasztok! Jason Walsh vagyok. A Riot Games zenei csapatának zeneszerzője vagyok, a League of Legends, TFT és Wild Rift játékokon dolgozom. Én írtam például a Psyops, a Projekt 2021 és Vex zenei témáját, a Burn It All Down című dalt, és most Bel’Veth zenéjét!

Amikor elkezdek dolgozni egy hős zenei témáján, először szeretem összeírni, hogy milyen kérdésekre szeretnék választ kapni. Példul „Milyen érzést kellene keltenie Bel’Veth-nek a játékosban?” vagy „Mit képvisel a hős?” Érdemes ilyen és ehhez hasonló kérdéseket feltenni a történetért, a játékmenetért és a marketingért felelős csapatoknak, hogy átfogó képet kapjak a hősről, és elkezdhessek előállni a zenei ötletekkel.

A kialakítás és a tematika mindennél fontosabb. Mivel hosszú idő óta Bel’Veth az első Üresség-hősünk, ezért nem csak Bel’Veth karakterért kellett kifejeznünk zeneileg, hanem az Üresség zenei világát is el kellett mélyítenünk.

Jared „Carnival Knights” Rosen Szélforgóját elolvasva néhány dolog azonnal megfogott Bel’Veth kapcsán. Szerettem volna érzékeltetni, hogy mennyire felséges jelenség, a Levendulakék tenger vonzó, békés, mégis halott, rothadó szépségét, és az emberi világtól teljesen idegen, szörnyű hatalmat, amely megteremtette.

Ludvig Forssell zeneszerző:

Helló! Ludvig Forssell vagyok, tokiói székhelyű zeneszerző. Korábban olyan játékok készítésében vettem részt, mint a Metal Gear Solid V: The Phantom Pain és a DEATH STRANDING, legutóbb pedig a legendás animerendező, Hoszoda Mamoru új filmje, a Belle zenéjét komponáltam.

Egy hős zenei témájának elkészítése több szempontból a dalszerzésre emlékeztetett. A folyamat során a karakter, nem pedig a helyzet lényegét kell megragadnunk. Nem egy történetet kell továbbgörgetni egy pár perces kereten belül, hanem Bel’Veth lelkét kell bemutatnunk.

„Az emberi lét értelmezése”

Jason Walsh:

Számomra az volt a legizgalmasabb zenei feladat, hogyan építsünk be eltorzult, töredezett „emberi” elemeket a zenébe. Bel’Veth születése egy teljes város, Belveth lakosságának halálához kötődik... fekete lyukként nyelte el ezt a rengeteg életet, majd deformálódott töredékeket köpött ki magából. A zenében néha zavaros, idegen hangzású vonósok és csonka hangok tűnnek fel, az elemésztett város visszhangjai.

Ludvig Forssell:

Egy olyan lényt szerettem volna zeneileg bemutatni, amely az emberi hangot utánozva próbálja valami másnak mutatni magát, mint ami, így csalva közel a prédáját. Ennek zenei érzékeltetéséhez klasszikus hangszereket, például vonósokat szerettem volna használni, de ezek a klasszikus dallamok úgy szólalnak meg, mintha az előadó nem értené a hangjegyek mögötti elméletet, vagy egyszerűen nem törődne velük.

A hangzásvilágnak az emberi lét sajátos értelmezését kellett tükröznie. Gondoljunk csak arra, ahogy a mesterséges intelligencia értelmezi az emberi arcokat: tudjuk, hogy az MI kit próbált megjeleníteni, de valahogy nem stimmel az összhatás. Bel’Veth zenei témájában a vonósok keltik ezt az érzetet: mintha ötletszerűen válogatták volna össze őket, de a visszás és teljesen természetellenes hangzásuk mégis valahogy felséges marad. Ami a harmóniákat illeti, teljesen sutba dobtam a skálák és hangnemek szabályait, és egy jórészt kromatikus 12-es hangsort választottam.

A Levendulakék tenger a valóság torz mása, ezért hasonló megközelítést alkalmaztunk: a vonósok és emberek hangját oda nem illő dolgokkal kevertük, majd kifacsartuk a zenei téma megalkotásakor.

Az egyik legszokatlanabb eszköz, amit használtunk, az utolsókat rugó mosógépem volt. Szabálytalan ritmusú, kattogó hangokat hallatott, és emlékszem, hogy próbáltam ráérezni a ritmusára. Valahogy így kell elképzelni, hogy milyen, amikor valami úgy alkot „zenét”, hogy nem érti, mi is az valójában. Ezért felvettem a hangot, és ez lett a szokatlanul működő ritmus alapja.

Felvettem a saját gyomrom hangját is, hiszen a dal tulajdonképpen „a fenevad gyomrából” szól. Jasont teljesen lenyűgözte az alultápláltságom mértéke. Jason mindezt összeházasította a moduláris szintetizátordallamokkal, így jöttek létre az Ürességre jellemző hullámzó hangerejű, gurgulázó hangok.

Közös komponálás

Jason Walsh:

Bel’Veth zenei témájának megalkotásakor szerettem volna egy társsal dolgozni, hogy a zenében ötvöződjön a stílusunk: részben Ludvig, részben én, teljesen Bel’Veth.

Olyasvalakire volt szükségem, aki jól ért a hagyományos és a szintetizátoralapú zenéhez, és van füle a fura, sötét, történetvezérelt dallamokhoz. Csodás érzés volt, amikor először elküldtem neki néhány korai elképzelésemet feldolgozott énekkel és mély szintis basszusokkal, és egy rakásnyi olyan dolgot küldött vissza, ami tökéletesen passzolt az elképzeléseimhez. Innentől minden gördülékenyen ment.

Emlékszem, hogy Ludvig első demójában kedves gesztusként volt egy kis bevezetés, mielőtt elkezdődött volna a lényegi zene. Annyira tetszett, hogy kibővítettem, finomítottam ezt a bevezető dallamot, hogy lélegezzen, súlyt adjon minden pillanatnak, magával ragadja a hallgatóságot. Teljesen belelkesedtünk, hogy milyen emlékezetes és kísérteties a végeredmény.

Ludvig Forssell:

A zeneszerzésben korántsem egyszerű együttműködni másokkal; kölcsönös bizalomra van szükség, és időnként kölcsönös lemondásra. Ideális esetben ugyanabban a szobában ülve tudnánk kísérletezgetni, de én Tokióban élek, Jason pedig Los Angelesben, úgyhogy ez nem volt megoldható. Ráadásul hatalmas volt az időeltolódás.

Szerintem nagyon sokat segített, hogy gondosan állítottuk össze az infrastruktúrát, és folyamatosan kapcsolatban voltunk, így gond nélkül zajlott az ötletelés. Jason segített megérteni, hogy mit szeretnénk elérni ezzel a zenével, és bár csak rövid ideje ismerjük egymást, olyan jól dolgoztunk együtt, mintha már a gimi óta közös együttesünk lett volna.